Egy akadályon nagy sebességgel való keresztülhajtáskor a gumiabroncs formájának megváltozása által a karkasz sérülhet.

  Az ilyen ütés következményei nem mindig észlelhetõk, nem fedezhetõk fel mindig látható nyomok.

Az ütközés által többnyire csak lokálisan, néhány kordszál sérül anélkül, hogy kívülrõl bármilyen nyoma lenne.

A gumiabroncs forgása közbeni állandó berugózás idõvel a sérülés rosszabbodásához vezethet. A gumiköpeny oldalán deformáció léphet fel vagy dudorok keletkezhetnek, amelyek aztán erõteljes levegõveszteséget eredményezhetnek.
  Az ütéskor a gumiabroncs úgy deformálódhat, hogy a karkasz a kerékpánt és az akadály közé becsípõdik.

  Ebben az esetben a gumiabroncs oldalán a karkaszban sérülés keletkezhet, anélkül hogy a gumiabroncs azonnal levegõt vesztene. A sérülés idõvel deformálódást vagy dudorok létrejöttét okozhatja, ami jelentõs levegõveszteséggel járhat.

  A gumiabroncs oldalfalának az úttesttel való érintkezés általi kopása az   ilyen károsodás a gumiabroncs oldalfalán jön létre, és abból adódik, hogy az oldalfal az úttest felületén súrlódik. Ez csak akkor fordulhat elõ, ha a gumiabroncs oldalfala nagyon erõteljesen lenyomódik, vagyis ha a gumiabroncs nyomása nagyon lecsökkent. Az ilyen jellegû kopás helye a gumiabroncs méretétõl és típusától függ.
.

Javaslat:
Az ilyen sérülést mutató gumiabroncsokat alapvetõen nem szabad többet használni.

Következmény:

Ha egy gumiabroncs elégtelen nyomással fut (például nem megfelelõen tömítõ szelep, szögbefúródás, nem megfelelõen tömítõ kerékpánt vagy egyéb okok miatt), túlzott deformációs munka jön létre a szövetvázon belül, 
aminek túlmelegedés a következménye.
A túlzott deformációs munka eredményeképp létrejövõ túlmelegedés a
gumiabroncs oldalfalában a szövetváz fellazulásához vezet.
A gumiabroncs-konstrukció fajtájától, valamint az elégtelen nyomású vagy teljesen leeresztett gumiabronccsal való vezetés idõtartamától függõen a kordszálak fellazulása különbözõ módon nyilvánulhat meg.